Azt mondtad, szeretsz, azt mondtam szeretlek.
Ebben így szinte semmi különös nincs. Sőt, leírva borzasztóan elcsépelt, unalmas, szinte hiteltelennek tűnő, évezredek óta számtalanszor elhangzott szavak. Nem is fogna senki ilyen kezdés után egy írás elolvasásához.
De ezt Én mondtam neked, és Te mondtad nekem!
Így kettőnknek már a legcsodálatosabb szavak voltak, amelyeket a leggyönyörűbb érzések béleltek ki.
Én azt mondtam, már nem szeretlek, te azt mondtad, ezt nem érted.
Szavakkal próbáltál bántani, hallgattam. Ez neked jó, vigasztaló, hát tedd. Talán igazad van, talán nincs.
Újra mondtam, nem szeretlek, azt mondtad, már te sem szeretsz, és sértegettél tovább.
Majd megírtad, mindig is szeretni fogsz.
09.05.10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése