2011. március 16., szerda

Ha a nátha szája tárva…



Bicska Maxi hideg késével
torkomba mászott.
Fehér kesztyűs keze
minden nyelésnél
bök egy kedveset.
Sétapálcája jóváhagyóan legyint
- Na, ennek már hangja sincs.
Tovább kúszik testem
minden zugába,
hiába veszek magamra
meleg takarót,
Jeges ölelésétől testem reszket.
Kesztyűje elázott, nevetve csavarja ki,
s könny csorog szememből.
Hatalmas fahasábok lángjával űzöm,
de csak vigyorog bennem.
Mézes teám minden kortyát lehűti,
édes ízét elcseni...

Védem, mint legdrágább kincsem.
Pedig egy garasért odaadnám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése