Kisjutka

A Grimm mesék világában eszmélve, kicsi lelke is mindig valahol a fellegekben járt.

  Hitte, az óvodai éneklésből, versekből, és a délutáni pihenők alatt hallott mesékből áll a mindenség. Biztosra vette, a világ tele van királylányokkal és királyfikkal, bár tudta, gonosz boszorkányok is vannak - hiszen éjszaka azért kell anyuék ágyába menekülni -, de a jó tündér a végén mindig segít. A szép, és a jó kislányok is elnyerik jutalmukat, meg ugye a hős daliák szerelmét, a rosszak meg legjobb esetben szétpukkadnak.

   Még egy nagyon fontos valami volt, amit már akkor tudni vélt.

   Szeretni valami csodálatos dolog.

   Persze, nem tudta ezt megfogalmazni, az okostojás felnőttek mondják így.

   Ő csak abban volt biztos, hogy ebéd után a kis szétnyitható ágyát a Rajtmár Pisti ágya mellé kell valami ügyességgel tennie, és vigyázni, nehogy az az undok Rita megint megelőzze.

   És az is sokat jelentett, hogy Pisti alvás közben felé fordul-e.

   Bár Homoky Lacinak is mindig akkor kellett mosdóba mennie, mint neki, de olyan furcsa volt, még azt is nézte, amikor Kisjutka pisilt. Ki is szerelmesedett rögtön belőle.

   Édesanyja féltette, hiszen ő már tudta, nagyon sok sírás fogja még kísérni a csöpp lány életét, ha csak a jóban, és a szép álmokban hisz.

   Kicsit rosszallóan csóválta a fejét, s megpróbálta őt a világ valóságába irányítani.

   Hazafelé sétáltak az óvodából, és a cserfes szája be nem állt az aznap történtekről, s az utcán mindenkinek hallania kellett a frissen tanult verseket, énekeket.

   Meg azt is, hogy a nagycsoportba két új fiú is érkezett, de olyan egyformák, még az óvó néni sem tudja őket megkülönböztetni. Csuda helyesek, anyu ezt el sem tudja képzelni! Az egyiket Iszak Zolinak, a testvérét Tominak hívják.

   Kisjutka szerint a legszebb nevek voltak.

   - Édesanya, én olyan szerelmes vagyok! - szakadt ki a kislány szívéből.

   Szülője döbbenten állt meg a főtér kellős közepén.

   - Kibe, édes kislányom? - kérdezte, és addigra már alig tudta elrejteni feltörni akaró nevetését.

   - Hát... Az Iszakokba -  jött hatalmas sóhajjal a válasz.

09.10.05.