Játszottam

…

Mondod: írj verseket,

s én majd zenélek hozzá.

Már futnak is betűim sebesen.

„De a munka, s a fáradtság…

egyebem nincs, kedvesem.”

Torkom összeszorul,

egy könnycsepp útra kél.

Szapphóhoz fordulok

pár sorért:

„Maradj barátom, ha úgy akarod,
De ifjabbnak add a szerelmed,
Bátorságom elszállt az
Ifjúsággal szívemből
Vén vagyok hozzád.” [1]

…

Írj a szerelemről,

zeném kíséri szép érzésedet.

Csak többet ne várj.

Én, örök, vágyódó Alkman…

Mint igazmondót látnád

íriszemben lelkem,

s ajkamról hallanád halkan:

„Ó, jaj, mézédes, sóvárgó hangú szüzecskék,
nem visz a lábam, bárcsak jégmadarak kakasává
lennék, s hab tajtéka fölött szállnék a tojókkal
bátran, szent madarául a bíborszínű tavasznak.”[2]

[1]   Sappho versrészlete

[2]   Alkman: Szúnynak a hegyek (részlet)