Hólyag

Meghúzódott a tuja és a trombitafolyondár árnyékában. Ősszel szinte el is tűnt fáradt, barnába hajló, szakadozott bordó leveleivel.

   Közönségesnek érezte magát, s csúfnak a többi lakó között.

   Eh, hólyagvessző... Micsoda név!

   Büszkén nőtt mellette magasra a pampafű a nyár derekán, és fennen hangoztatta hajladozva egzotikus származását. (Mert hitte ezt, teljes meggyőződéssel.) A tuja egyszerűen csak fölé próbálta nyújtani ág-karjait, irigyelve tőle a napfényt. Minden adandó alkalommal, megállás nélkül susogta neki saját örökzöld különlegességét. A trombitafolyondár egyszerűen szóba sem állt vele. Égbeszökő, oszlopra csavarodott száraival, fél nyáron át különleges - általa tökéletesnek tartott - virágaival dicsekedve keresztülnézett rajta, nem is gondolva arra, hogy csak a kerítésre támaszkodva jutott ő is olyan magasra, ahol most sűrű lombját borzoltatja a széllel.

   Pergoláján magasra tört a gyönyörű rózsa is. Narancssárga, piros árnyalataival, száz fodros fejével uralni vélte a kert azon sarkát. Illatával elbűvölt minden szárnyas, és kétlábú élőlényt. Bimbókkal tele ágaival elegánsan táncolt a kicsit lestrapált Széltoló úrfival.

   De minden évben egy-két hétig, a tavasz végén, amikor már a nyár meleg déli órákkal jelzi jöttét, a rózsa mintha sárgább árnyalatú lenne a kelleténél... Még a türkizfejű gyíkocskák is csodálkozva néznek rá oldalra billentett fejecskéjükkel.

   A hólyagvessző frissen hajtott zöldes bordó, szinte feketébe forduló, különleges, cakkos szélű leveleivel mindegyikőjüket elhomályosítja.

   Valami káprázatos, halvány rózsaszín árnyalatú csodák jelennek meg ilyenkor a "lenézett" ágain.  Először csak valóban olyanok, mint a hólyagokkal teli csomócskák...

   De pár óra, talán egy nap és sorba pattannak ki a teremtés tökéletességét megmutató csepp virágok. Az elsők mintha valami csábításnak engedve nyílnának meg. Egy csiklandozó kis bogár, vagy a nap szerető ölelése, csókja... De mind többen tárják szét bordó csészelevelű hófehér szirmaikat... Míg csak pompás gömbalakban nem tündökölnek, finom illatukkal a legválogatósabb méheket, repülő hercegeket is magukhoz csábítva.

Még hogy hólyag...

2010.05.25.