A fiú unott arccal állt a megállóban, lábánál borzas kutya üldögélt. Belül majd szétrobbant, sírás fojtogatta torkát. De egy majdnem tizennyolc éves férfi nem itatja az egereket.
Morgóval sétáltak, amikor találkoztak Vikivel.
Gyönyörű volt most is vékony nyári ruhájában. Sétáltak, beszélgettek, a lány hosszú haja, nevetésével együtt simogatta a fiú arcát.
Hazakísérték, a lány felhívta, talán ő is ugyanazt a vágyat érezte.
A szobában kellemesen hűvös volt, mégis érezték a csodálatos forróságot, mikor megcsókolták egymást, hosszan…
Illetve, csak hosszú lett volna a csók.
De a kutya. A kutya elkezdett morogni a lányra, vad ugatásba kezdett, miközben bele-bele csípett éles fogaival a bokájába.
Először csak nevettek. A lány lehajolt, megsimogatta a kis méregzsákot. Az pedig álnok módon, farkát csóválva nyalta meg a kecses kezet.
- Mi lenne, ha becsuknánk az ajtót, Morgó kint maradna az előszobában – kérdezte mosolyogva.
- Jó lenne, hagyna minket egy kicsit kettesben – egyezett bele a fiú az ötletbe.
Bementek a szobába, kényelmesen leültek a kanapéra, és beszélgetésük újra évődő, vágykeltő csókokban ért véget.
És véget is ért, az egész álom.... Mert az ajtó mögül olyan hangok hallatszottak, mintha tíz ember esett volna neki a világ szétszedésének. Persze, mind kutya nyelven dicsérné a magyarok istenét.
A fiú elkeseredetten ment megnézni, mi történhetett. Amint résre nyitotta a mennyek kapuját, egy puskagolyó repült végig a szobán.
Bizony szőrgombóc megint csak közöttük kötött ki, immár felugorva a lány mellé. Szinte az arcába csaholta féltékenységét. Már nem nevettek. Fogalmuk sem volt, mit, és hogy tegyenek.
Zavarban voltak, szavaikat a kutya bosszantó vakkantgatása szakította minduntalanul félbe.
A fiú minden vágya már az volt: bár nyílna meg a föld alatta, de legalább Morgó alatt, s nyelné el a mélység.
Még emlékszik, hogy zavartan kért bocsánatot, és hebegve egy újabb találkozóra lehetőséget a lánytól, már csattogó léptei visszhangoztak a lépcsőházban, s lüktető dobhártyáján, miközben a lihegő kutyát rángatta maga után.
A villamos nyikorogva közeledik az utca kanyarulatában...
Azért sem fogja kudarcként megélni a találkozást, gondolta. Holnap úgy is Krisztával van randija. Na persze kutya nélkül.
Megvonta vállát, megrántotta a pórázt, fel sem szállt a villamosra, csak ráérősen elkezdett hazafelé baktatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése