2011. március 7., hétfő

Fent...

Ne lógasd az orrod!
    Emeld fel tekinteted!
    Olyan gyönyörű ott minden!
    Ha kék égbolt borítja fölötted a mindenséget, akkor a világot magadénak mondhatod. Éjjel a csillagok milliárdjai csalnak örömkönnyet a szemedbe, és szíved kívánságot dobban, ha egyet hullani látsz.
    És van-e olyan pillanat, amikor nem csodával varázsol el?
    Légy hát boldog.
    De ha épp egy nagyvárosban morgolódsz, hol csak szeletét látod azúrjának, akkor is, figyelj csak!
A kormos, koszos lábazatú épületek fent mintha koronákat hordoznának.
    Táncoló ritmusban szegélyezik a habfelhőkkel tarkított kékárnyalatokkal teli palettát. A napfény incselkedve villan meg a szép, míves ablakokon, bevilágítja a robosztus erkélyek sötét, titkokkal teli zugait.
    És nézd a fák lombozatának rajzolatát… Bármely király és császár megmunkáltatná ötvöseivel. Fénygyémántokat akkor sem tudna tiarájára varázsoltatni. Ez csak a tied.

    Most már arra vigyázz, orra ne ess, mint már én annyiszor.


2010.06.09.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése