A Gonosz a legédesebb, legszebb szavakkal szól. Eszed tudja, hazugság, amit hall és valótlan az ölelés, amit érzel, a csók is – csak két test összeér. Az ész, mint gyenge madár, a porba hull.
De a Gonosz küzd a jussáért! Ő annál boldogabb, minél jobban beléd mélyesztheti a szerelem érzetét keltő, mérget fecskendező, szívig hatoló csápjait.
És kacag, derül, minden könnycsepp láttán. Nektár az néki, édes - mindennél édesebb - élvezettel szürcsöli, ha már patakokban folyik.
Őt ez élteti, ebből táplálkozik, ez ad neki erőt.
Időnként óriási angyalszárnyat is ölt, fényszórókkal rózsaszín sugárt rendez maga köré – bár a tollak már nagyon tépettek, mattul a foncsor.
És szeretik. Mindenki szereti…, a legkedvesebb, a legjobb, a legsegítőbb ember. – Egy földreszállt Angyal -. Na persze álarca nélkül, hogy is szerezhetné meg újabb, és újabb áldozatait.
Mindig van szeretetre éhes, jó- vigasztaló szóra vágyó – potenciális áldozat.
És ő, könyörtelenül lecsap!
Amikor már mindent ronggyá szaggatott benned, szívet, lelket, meglátod igazi arcát. A mosoly már vicsor, a kedves, édes szavak, fullánkokat szóró mondatokká válnak.
Ha megúsztad ennyivel, nekifoghatsz újraépíteni magadat…
A legérdekesebb, hogy a Gonoszról soha sem tudhatod, férfi-e vagy nő?
Te ki vagy?
09.05.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése