(Kép: Linda Felcey)
Összegömbölyödöm az ágyban,
mint mikor már szűk volt a hely
– puha, meleg, anyaóceán –,
valami kényszerített, tolt,
vagy magam bújtam kíváncsian a világra?
Ott volt nekem a legjobb talán…
Álmomban hajad sokszor még fekete,
bár egy éjjel már az ősz pihéket
simítottam füled mögé a nyakadon.
Reggel majd lassan nyújtózkodom,
kibújok mellőled az urnából, anyám.
