Holnap

Készülődik.

Rendbe teszi háza minden szegletét, és kisepri bensője rejtett zugaiból is a poros szöszöket.

Mert készülnie kell. 
Vendégeket vár, akik őt ünnepelni jönnek. 
Örömmel, szeretettel köttetik csokraikat, és gondosan keresgetett ajándékaik már biztosan a komódon állnak, szépen becsomagolva.

Olyan sokszor próbálta jelezni halkan, nem szereti, ha egy vendégség, ünnep csak róla szól.
Ha meg valami meglepetés-partiba cseppentik, úgy érzi, abban a pillanatban meghal.

Szívesebben kapna többször egy-egy kisebb ajándékot. 
Csak úgy, alkalom nélkül. 
Azoktól el tud olvadni, és ők a legkedvesebb kincsei.

Már készülnie kell…

Milyen érdekes, hogy évtizedek után sem érzik, tudják, mire vágyik a mellettük élő.

Lehet, hogy holnap ő is meglepi vendégeit.

Feltálalja a kedvenc ünnepi menüsort, és a gyertyák elfújása után csendben elkezdi.

Mesélni fog – hátha még nem tudják -, miért nem ünnep neki régóta a születésnapja, s mi az, amit nagyon szeretne. 
S talán akkor végre teljesül az, amit minden gyertya-elfújásnál kíván…

Most csak képzeletben fut végig a tekintete a vendégek arcán.

Lassan ünneplőbe öltözik, a legszebb, boldog mosolyát illeszti arcára. 
Ezt várják tőle.

És ő készül.